Tévhitek
1. Csak az jár pszichológushoz, akinek problémája van, vagy mentálisan sérült
Ez nem igaz. Elakadásai vagy nehézségei mindenkinek vannak időnként, de ez még nem jelent klinikai értelemben vett mentális zavart. Pszichológushoz járni abban az esetben is érdemes, ha elsőre úgy érzed, hogy az életed minden területe rendben van, hiszen mindig van mi tanulnod magadról. A sportpszichológia ráadásul további pluszt tud adni, hiszen olyan speciális módszereket tanítok, amiket akkor is érdemes elsajátítanod, ha egyébként nincsenek problémáid.
2. Akkor vagyok igazán erős, ha egyedül oldom meg a nehézségeimet
Sajnos azt tanuljuk meg, hogy segítséget kérni a gyengeség jele, holott az az igazán erős, aki felismeri a határait és belátja, hogy bizonyos esetekben egyrészt könnyebb, másrészt sokkal hatékonyabb, ha segítséget kér. Ezzel jelentős időt (és sok esetben pénzt is) meg lehet spórolni.
3. Egy coach/kineziológus is ugyanúgy tud segíteni
Tud, de nem ugyanúgy. A szakképzettség rendkívül fontos. Egy sportpszichológus összesen hét évig (!) jár egyetemre, mire kézhez kapja ezt a végzettséget. A három év alapképzést követi két év mesterképzés, majd két év szakirányú továbbképzés. Mindez nem csak az oktatásban eltöltött évek, ezáltal a tudás mennyisége, hanem a szemléletmód miatt is fontos. Emellett említettem már az önismeretet is, vagyis, hogy maguk a pszichológusok is járnak pszichológushoz (minimum 150 órát, ami megfelel kb. 3 év terápiának), valamint az egyéb képzéseket, hiszen ez egy olyan szakma, amiben mindig van mit tanulni. Az emberi lélek működés jóval összetettebb annál, mint amennyi tudást egy néhány hónapos tanfolyamon el lehet sajátítani.
4. Elég, ha verseny előtt elmegyek sportpszichológushoz
A módszerek elsajátítása és beépítse időigényes. Először is meg kell találnunk, hogy mik azok a módszerek, amik neked leginkább működnek, ezt követően ki kell őket próbálnod edzésen, majd versenyen, mindeközben pedig szükség esetén módosíthatunk, pontosíthatunk rajtuk. Ebből látszik tehát, hogy érdemes már a fontos verseny előtt több héttel, inkább hónappal megkezdeni a sportpszichológussal való munkát, hogy nyugodtan és stresszmentesen legyen idő a felkészülésre, hiszen az edzéseket sem két héttel az olimpia előtt kezdik el a sportolók.
5. Nincs időm pszichológushoz járni
Egy pszichológusnál titoktartás van. Ez azt jelenti, hogy csak akkor és csak arról beszélek (vagy beszélünk közösen) az edzővel, ha a sportoló is hozzájárul vagy igényli azt. Gyerekek esetében a titoktartás úgy értelmezendő, hogy addig igaz, ameddig nem értesülök arról, hogy a gyerek veszélyben van, ilyen esetben ugyanis kötelességem a szülő bevonása. Ennek a módja azonban nagyon fontos, hiszen serdülők esetében ez mindig vele megbeszélve történik, tehát úgy, hogy az számára is elfogadható legyen.
6. Az edzőm mindenről tudni fog, ami a pszichológusnál elhangzik
Ez nem igaz. Elakadásai vagy nehézségei mindenkinek vannak időnként, de ez még nem jelent klinikai értelemben vett mentális zavart. Pszichológushoz járni abban az esetben is érdemes, ha elsőre úgy érzed, hogy az életed minden területe rendben van, hiszen mindig van mi tanulnod magadról. A sportpszichológia ráadásul további pluszt tud adni, hiszen olyan speciális módszereket tanítok, amiket akkor is érdemes elsajátítanod, ha egyébként nincsenek problémáid.
7. Mások se járnak, mégis milyen sikeresek
Lehet másokra mutogatni és azt nézni, hogy mások mit tesznek, vagy éppen nem tesznek, de ez a felelősség elhárítása. Azt érdemes megnézni, hogy te mit tudsz tenni az adott helyzetben. A siker, illetve a jó teljesítmény természetesen többtényezős dolog, de ha figyelmesen végig olvastad a honlapomat, akkor mostanra már nem kérdés számodra, hogy milyen hasznos tud lenni a sportpszichológussal való munka.
Partnerek
