Edző konzultáció, szülő konzultáció
Ahogyan már az egyéni foglalkozásnál is említettem, a sportpszichológusi munka része lehet az edzőkkel, illetve a szülőkkel való konzultáció. Ez felmerülhet egyrészt gyerekek esetében (hiszen a gyerek tünete általában a család tünete), vagy pedig azért, mert a szülőnek vannak kérdései. Harmadik éve dolgozom iskolapszichológusként, így nevelési tanácsadás kapcsán is fordulhatnak hozzám a szülők. Gyakran szokott felmerülni az a kérdés, hogy az adott viselkedés „normális-e”, életkori sajátosság-e, ebben pedig sokat tud segíteni egy pszichológus.
Az edzőkkel való munka szintén több irányból indulhat. Előfordul olyan, hogy a vezetőség kérése, hogy a sportpszichológus foglalkozzon az edzőkkel például kiscsoportos formában, hogy tisztázzák, illetve fejlesszék az edzők motivációját, elköteleződését, javítsák a kommunikációs készségeit. A másik irány az, amikor a sportpszichológus úgy látja, hogy a sportoló érezné magát jobban és ezáltal akkor tudna jobban teljesíteni, ha változna az edző kommunikációs stílusa. Sajnos még mindig gyakori az a tévhit, hogy a legjobb módszer a megfélemlítés, illetve a tekintélyelvűség. A kommunikáció rendkívül összetett, egy jelentős részének nem is vagyunk tudatában, pedig sokszor apróságokon múlik. Mindezzel kapcsolatban már az iskolapszichológusi munkám során is sok tapasztalatot szereztem, hiszen ugyanez igaz a pedagógus – diák kommunikációra is.
A szívemhez közel álló téma a pozitív, vagy másnéven drámamentes fegyelmezés, amely az arany középutat jelenti a tekintélyelvűség és az engedékeny, határok nélküli nevelés között. Erről a témáról szívesen küldök egy gyakorlati módszereket tartalmazó, általam kidolgozott anyagot, amennyiben e-mailben megtörténik az igény jelzése.
A sportpszichológus abban is tud segíteni, hogy az edző jobban megismerje a sportolóit, ezáltal hatékonyabban tudja kezelni őket, hiszen nem mindenkinek ugyanarra a bánásmódra van szüksége edzésen vagy versenyen. A sportpszichológus célja minden esetben az, hogy segítse az edzőt, és hogy növelje a kompetenciaérzetét.
Mindehhez szükség van önreflexióra, illetve a nyitott, fejlődési szemléletmódra, miszerint erőfeszítéssel mindig lehet és van is min javítani, sőt, elengedhetetlen a sikerhez, valamint arra is, hogy a visszajelzésekből tanuljunk és ne támadásnak vegyük. Sok edzőtől hallani, hogy ha 50 éve nem volt szükség sportpszichológusra, akkor most miért lenne, amiről egyrészt azt gondolom, hogy nagyon is szükség volt, csak akkor még nem volt rá lehetőség, másrészt pedig, ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy a sportpszichológussal való munka már több országban is a felkészülés része. Valamiért természetesnek vesszük, hogy a fizikai felkészüléssel, vagy egyáltalán a testünkkel (pl. sérülések, étkezés) foglalkozunk, de a lelki oldallal kevésbé, holott az nagymértékben kihat a testünkre is (lásd pl. pszichoszomatikus betegségek).
A jövőt, illetve az igazi fejlődést a szakemberek a team munkában látják. Ideális esetben a sportoló körül megtalálható az edzőn kívül egy masszőr, egy dietetikus, egy sportorvos, egy gyógytornász és nem utolsósorban egy sportpszichológus is. Gyakran elhangzik, hogy egy jó edző legyen egyszerre pszichológus is, dietetikus is, akár még szülő is. Az valóban fontos, hogy az edzőnek legyen egy alap tudása arról, hogy melyik szakember mivel foglalkozik, kihez milyen esetekben érdemes tovább küldenie a sportolóját, azzal viszont nem értek egyet, hogy egy személyben testesítsen meg ennyi szakembert, hiszen ez egyrészt nem egy reális elvárás, másrészt pedig nem szerencsés, ha olyan szakmákhoz próbálunk meg érteni, amikben nem képződtünk. A megoldást nem az egymás munkájának az elvételében látom, hanem az összefogásban.
Partnerek
