Egyéni felkészítés
Az egyéni folyamatok minden esetben egy feltárással indulnak. Ide tartozik a sportolóval (gyerekek esetén a szülővel is) történő első beszélgetés, vagyis az első interjú, az exploráció, azaz a probléma feltárása, körüljárása, részét képezheti különböző sportpszichológiai tervek felvétele (pl. projektív, és/vagy papír-ceruza tesztek). Ezek segítségével a sportpszichológus képet kap arról, hogy mik a sportoló erősségei, illetve, hogy melyek azok a területek, amik beavatkozást, vagy fejlesztést igényelnek, különös tekintettel a motivációra, önismeretre, szorongásra, téthelyzetben való teljesítményre, koncentrációra, célkitűzésre, önbizalomra. Az egyéni folyamat nem minden esetben sport fókuszú, hiszen a változáshoz sokszor tágabbról kell rátekinteni a jelen helyzetre. Munkámat neuroaffirmatív szemléletben végzem.
Fontos, hogy ez nem minden esetben jelenti azt, hogy csak a sportolóval való foglalkozásra van szükség, az elakadás ugyanis – különösen gyerekek esetében – gyakran a környezetben keresendő. (Gyakori az a tévhit, hogy elküldenek egy gyereket pszichológushoz, aki „megvarázsolja” és ezzel eléri, hogy minden rendbe jöjjön és például ne viselkedjen úgy, ahogyan addig.) A pszichológus feladata ilyenkor az, hogy leüljön a szülővel vagy az edzővel, és segítse őket a megoldás megtalálásában.
A háttér feltárása az edzőknek és a szülőknek is segítség szokott lenni, hiszen az a (tünet)viselkedés, amit a felszínen látunk, általában a jéghegy csúcsa. Az edzések elkerülésének az oka lehet például motivációhiány, ami mögött állhat szorongás, aminek megint csak lehet számtalan oka, aminek egy részét vagy nem szívesen osztja meg a sportoló, vagy sok esetben számára sem tudatos.
A pszichológus a meglátásairól mindig visszajelzést ad a sportolónak, az ő teherbírásának megfelelően, majd kitűzik a célt. Amire ide eljutunk (jellemzően kb. 5 alkalom alatt), az már önmagában is fejleszti a sportoló önismeretét. Ennek a fontossága mindenki számára megkérdőjelezhetetlen, hiszen az önismeret segít minket abban, hogy megértsük a működésünket, a reakcióinkat, ezáltal kevésbé lesznek olyan megéléseink, hogy „csak úgy” történnek velünk a dolgok, vagyis kiszámíthatóbb életünk lesz. A pszichológusoknak magunknak is részt kell venniük legalább 150 óra önismeretben, ami jelentősen hozzátesz a hitelességhez.
A visszajelzés módjának azért is van jelentősége, mert ennek része az, hogy a sportoló hogyan viszonyul az adott dologhoz, ő hogyan látja saját magát, ezért nem érdemes egyrészt 1-2 teszt eredményéből következtetést levonni, másrészt pedig az edzőnek teszteket kitöltetnie a sportolóival, hiszen önmagában az eredmények akár félrevezetők is lehetnek.
Az egyéni konzultáció, illetve felkészítés előnye az, hogy személyre szabott, hiszen gyakran nem elég általában a technikák elsajátítása, fontos a sportoló visszajelzése, illetve az, hogy az adott módszer rá legyen szabva, az ő képességeihez, igényeihez legyen igazítva.
A sportpszichológus tehát feltárja a hátteret, figyelembe veszi az előzményeket, majd a sportolóval együtt átbeszéli, hogy melyek azok a tényezők, amik hatással vannak a sportteljesítményre. Ezek az okok gyakran a sporton kívüli életben keresendők. Nem szabad elfelejteni, hogy a sportoló is ember, és hogy az őt ért hatások mind hatással lehetnek a sportteljesítményére, valamint fordítva is, a teljesítmény kihathat a többi területre is. A sportpszichológus tehát nem csak a sportteljesítménnyel foglalkozik, hanem a sportolóval, mint emberrel. Ez amiatt is fontos, mert jó esetben a sportoló identitása nem csak a sportra épül. (Egy többlábú szék stabilabb, mint egy egy lábon álló.)
A sportpszichológusi felkészítés tehát nem csak egy egyszerű tréning, hiszen egyszerre kapsz gyakorlatban használható módszereket és technikákat, valamint foglalkozunk az életed egyéb területeivel is.
Partnerek
